#82 No. 293.

(Rybár Olivér)

Ön hol nőtt fel? – kérdezte tört angolsággal férjét Mathilde. Egy magyar, vidéki városban születtem, Veszprémben. Anyám családja odavalósi. Sokáig nem éltünk ott, de szerettem, idilli kis település. Aztán Bécsbe kerültem szobrásztanoncnak, de ezt már tudod… – felelte. Azon a csillagfényes éjszakán, a szalonfedélzeten sétálva hamar hűvösre fordult az idő. A fiatal pár visszatért másodosztályú kabinjába. Hatalmas robajjal megingott az óceánjáró. Kevesebb, mint három óra múlva a hajó elsüllyedt. Lipót eltűnt. Az asszony hálóingben, egy mentőcsónakban várta a megmenekülést. Később Új-Fundland partjainál került elő az a W. L. monogramos kabátot viselő áldozat, kiről a Titanic veszteséglistájára azt írták: #293 – Leopold Weisz.

No. 293

„Where did you grow up?” Mathilde asked her husband in broken English. „I was born in Veszprém, a rural Hungarian town. My mother’s family is from there. We didn’t live there for a long time, but I loved it, it’s an idyllic little town. Then I was apprenticed to a sculptor in Vienna, but you already know that…” he answered. That starlit night, walking on the salon deck, the weather quickly turned chilly. The young couple returned to their second-class cabin. The ocean liner rocked with huge roars. Less than three hours later, the ship sank. Lipót disappeared. The woman waited in a lifeboat in her nightdress to be rescued. Later, a victim wearing a jacket monogrammed with the letters W.L. was found off the coast of Newfoundland, and was placed on the Titanic’s casualty list: #293 – Leopold Weisz.