(Bojtor Iván, II. díj / Second Prize)

– Elvette az Úr várkapitányunk eszét – hányták magukra a keresztet a sodronyinges zsoldosok a veszprémi vár bástyáján, amikor Verancsics Fausztusz abba az „ördög sugallta” tákolmányba kapaszkodva a mélybe vetette magát. Élete során gondolatban ezt még vagy ezerszer megismételte. Megtette, amikor egy vizet magasba emelő gépezet tervrajza felett görnyedve elgondolkodott; megtette, miközben jelentést írt a pápának a magyarországi állapotokról; megtette, amikor Velence felett ugyanolyan ólomszínű felhők kavarogtak, mint azon a napon, a veszprémi égen; és ha az a lány az eszébe jutott. Néha leugrott álmában is.

Base jumping

– The Lord has taken our castle commander’s mind – the mercenaries in their chainmail shirts crossed themselves on the bastion of the Veszprém Castle, when Fausto Veranzio threw himself into the abyss, clinging to the machination “suggested by the devil”. He repeated this in his mind a thousand times during his life. He did it when he was thinking hunched over a technical drawing of a water-lifting machine; he did it when he was writing a report to the Pope on the state of affairs in Hungary; he did it when the same lead-coloured clouds were swirling over Venice as on that day in the sky of Veszprém; and when he thought of that girl. Sometimes, he even jumped in his dreams.