#55 A Nyelvművelő Klub legendája

(dr. Vándorfi Győző)

1966-ban érettségiztem a Lovassyban. A IV/C fiúosztály volt. Akkoriban a kocsmázás kizárással fenyegetett. A Kiskuti csárda tulajdonosának fia osztálytársunk volt. Adott volt „bandázásunk” helyszíne egy sörrel. Arra tanárjárás nem volt, Ági néni vigyázott ránk. Szüleink sörre nem adtak zsebpénzt. Megalapítottuk a Nyelvművelő Klubot. Nyelvhelyességi hiba, káromkodás, „izé” után pénzbüntetés járt. Ebből fedeztük a sör árát. A gimiben a Klubnak hamar híre ment, dicsőséget hozott az osztálynak, a pénz sorsa titok maradt. Magyar tanárunk Meggyes István volt, későbbi tanítványainak büszkén emlegette: volt egy osztályom, ahol Nyelvművelő Klub működött. A Kiskuti falán emléktábla, a helyi sajtó szerint ide híres művészek, írók jártak.

The Legend of the Language Purists’ Club

I graduated from Lovassy in 1966. I was in class IV.C for boys. Back then, going to pubs was punished with expulsion. The son of the owner of the Kiskúti tavern was a classmate of ours. This was the site for our gatherings, accompanied by a beer. Teachers didn’t go there at that time, Aunt Ági looked after us. Our parents didn’t give us pocket money for beer. We founded the Language Purists’ Club. After any grammatical error, or swearing, or filler words like “thing”, you got a fine. This covered the cost of the beers. Within the grammar school, the Club quickly got a reputation and brought glory to the class, but the fate of the money remained a secret. Our Hungarian teacher, István Meggyes, proudly told his students later: I had a class where there was
a Language Purists’ Club. There is a plaque on the wall of Kiskúti, according to the local press, saying that famous artists and writers used to come here.