#506 Resti

(Korbély Emma, a 18 év alattiak díjazottja / Winner of the Under 18)

Nagyapám dacolt a közmondásos széllökésekkel. Habár fiatalabb volt, szőke csibehaját ugyanúgy hátranyalva viselte, mint most. Nyugdíjba menetele után is beült egy-egy tárgyalásra, asztalán továbbra is ott sorakoztak a gyilkosságokat elemző kötetek, és unokáit sem féltette történeteitől. Felesége hazafelé tartott, ő pedig a betonkátyúkat kerülgetve várt rá a csípős hidegben. Délután volt, de a tél már rég ráborította sötét dunyháját a városra. A deres hangszórókból bemondták: a vonat késik. Papa átfagyott, a lámpák egy része pedig kialudt, így cigarettáját elnyomva betért a rogyadozó restibe. Az asztalok felől mozgolódás támadt, akár egy osztályteremben, amikor a tanár belép.
– Jó estét, bíró úr!

Railway station pub

My grandfather defied the proverbial gusts of wind. Although he was much younger then, he wore his blonde hair swept back just as he does now. Even after his retirement, he sat in on some court cases, his desk still piled high with volumes of murder mysteries, and he didn’t hide his stories even from his grandchildren. His wife was on her way home, and he was waiting for her in the bitter cold, dodging the potholes. It was only afternoon, but winter had already cast its dark pall over the town. The frosty loud speakers announced: the train is running late. Granddad was freezing to death, and some of the lights went off, so he stubbed out his cigarette and went into the crumbling railway station pub. There was a stir from the tables, like a classroom when the teacher enters.
„Good evening, Your Honour!”