(Bucsy Balázs)

Pap elvtárs szomorúan fordult autójával a körgyűrűről a belváros felé, cigarettája majdnem a körmére égett, de az utolsó pillanatban a Mercedes kárpitjára pöccintette a parazsat. Az első titkár nagyot sóhajtott: mégsem lehet a Balatont leereszteni. Pedig álmában hányszor látta már magát a plakátokon, ahogy szalmakalapban, gumicsizmában szedi a kukoricát az ország legnagyobb földjén. Máshogy zárkózunk akkor fel a Nyugathoz! Munkahelyteremtés, ipar? Még több lakótelep? A Haszkovót már képtelenség bővíteni. Veszprémnek kell lennie a szocialista Manhattannek – rögtön belepirult –, de legalább egy Empire State Building dukál! Vagy annál kisebb toronyház (de a ferences templomnál mindenképp magasabb) talán tizenkilenc, nem, egészen húszemeletes!

Comrade Pap sadly turned his car off the ring road towards the city centre, his cigarette almost burnt down to his fingers, but at the last moment he flicked the embers onto the upholstery of the Mercedes. The first secretary sighed: you can’t drain Lake Balaton after all. And yet how many times in his dreams had he seen himself on billboards, wearing a straw hat and rubber boots, picking corn in the country’s largest field. We will catch up with the West in a different way! Creating jobs, industries? More housing estates? We can’t expand Haszkovó any more. Veszprém should be the socialist Manhattan – he immediately blushed – but at least there should be an Empire State Building! Or a high-rise building smaller than that (but definitely taller than the Franciscan church), perhaps nineteen, no, twenty storeys high!