#367 V-buszon

(H. Márton Júlia)

40 fok a piactéri buszmegállóban. A hangulat forró, türelmetlen. Végre befut a 3-as, mindenki felfészkeli magát. A járgány nekilódul, megnyugszanak a hazaigyekvők. Ennek a busznak be kell fordulni a Petőfi utcába. Csengetnek a templomnál, de az csak tovább söpör a Jutasi úton. Hatalmas hangzavar, kétségbeesett kiáltások. Ember! Álljon meg! Forduljon be! A középkorú testes sofőr öblös hangon spontán reagálja le a helyzetet:
„Hejnye, az anyja kurva úristenit, hát nem a hetes buszon vagyok!?”
Robbanásszerűen tör ki a nevetés, az indulatokat elsöpöri a sztentori emberi hang. Hozzáértő tanácsok, hol kell visszafordulni, barátságos történetek az eltévedésről. Hiszen, emberek vagyunk.

On a V-bus

40 degrees at the marketplace bus stop. The atmosphere is hot and impatient. Finally a number 3 arrives, everyone gets on. The bus starts to move, the people on their way home are relieved. This bus should turn into Petőfi Street. People ring the bell at the church, but it just keeps on sweeping down Jutasi Street. A huge uproar, desperate cries. „Hey! Stop the bus! Pull over!” The middle-aged, plump driver reacts spontaneously to the situation in a husky voice: „Wow, Jesus fucking Christ, isn’t this the number seven!?” Laughter erupts in explosive bursts, emotions are swept away by the booming human voice. Professional pieces of advice on where to turn back, friendly stories about getting lost. Cos we’re all human.