(Friedler Magdolna, I. díj / First Prize)

A ropogós cseresznye, a szilva és az eper Csatáron, a telken termett, a szomszédok kajszit szoktak átadni. Az áfonyának titkos helye volt a Laczkó-forrásnál, a magvaváló őszibarackot a piacon szokta beszerezni. A ribizli, az egres a Nap utcai barátnőtől, a bodza a Jutasi kiserdő bokrairól, a csipkebogyó a Vitéz Kilátó mellől került haza. A József Attila utca öreg fái szedret adtak, a meggy és a körte a Viola utcában érett, az unokahúgnál. Amikor a gyümölcsök befőtt, lekvár, szörp formájában üvegekbe kerültek, olyan volt, mintha az én drága nagyim a Martinovics téri spájz gyümölcsös papírral díszített polcain egész Veszprémet eltette volna télire.

Veszprém conserved for winter

The sweet cherries, plums and strawberries were grown on the plot on the Csatár hill, and the neighbours used to give us apricots. There was a secret place for blueberries at the Laczkó spring, and she used to get the pitted peaches from the market. The currants and gooseberries came from a friend on Nap Street, the elderberries from the bushes of the Jutasi forest, the rosehips from around the Vitéz Lookout. The old trees on József Attila Street gave blackberries, while the sour cherries and pears ripened on Viola Street at her niece’s. When the fruits were put into jars in the form of preserves, jams and syrups, then placed on the shelves, decorated with fruit paper, of the pantry in Martinovics Square, it was as if my dear grandmother had conserved all of Veszprém for the winter.